Folytatódik az Alba Regia Vadásztársaság területének bemutatása madártávlatból. Az alábbi képek még hóban készültek, de majd megcsináljuk zöld környezetben is hamarosan. Így viszont egészen érdekes arcát mutatja a képeken látható ún. Körnád, mely a híres Sárrét szélén fekszik.
A Sárrét gróf Széchenyi Zsigmond gyerekkorának meghatározó színhelye. Az "Ahogy elkezdődött" c. könyvében így emlékszik: "Határunk északi része a nagy Sárrétbe nyúlott, abba a fél vármegyén átvonuló, tőzeges, ingoványos mezőségbe, melyet hirtelen hóolvadás s az olyankor rendszerint kiáradó Gaja patak vize, el szokott önteni. Csapadékos tél végével valóságos tengerré vált a Sárrét, végeláthatatlan víztükörré. Nagy részét azonban mindig meg lehetett lábalni; csak imitt-amott lyukba vagy mély kerékvágásba lépve, csapott be a víz a csizmaszár tetején. Télen pedig, a keményre fagyott sárréti jégtengeren csaknem Fehérvárig el lehetett korcsolyázni...
Ősszel azonban, különösen pedig tavaszfélen, rengeteg vízimadár, liba-réce lepte azokat a csádés-szittyós vadvizeket."
Történelmi esemény is kötődik a Sárréthez, a II. Világháború végefelé Hitler próbált még egy utolsó, elkeseredett katonai próbálkozást végrehajtani a környéken, ám az aggályoskodó tisztekre nem hallgatva belehajszolta a tankjait a Sárréti mocsárba, amik ott is ragadtak. 116 Királytigris és Párduc tank esett 1945 tavaszán a Sárréti ingovány fogságába, melyeket végül felrobbantottak és otthagytak. A városi legenda szerint még ma is van elsüllyedt Tigris tank a sárréti tőzeg mélyén.
Kétségtelen, hogy a Sárrét még ma is tud "meglepetéseket" okozni csapadékos időszakban (épp a minap láttunk nagyobb belvízeken tanyázó hattyúkat, 2010-ben pedig Velencei-tó méretű "tenger" alakult itt ki hónapokig), ám a múlt század eleji lecsapolások következtében átlagos képe jelentősen megváltozott. Ezt tovább erősítették a Természetvédelmi Hivatal további intézkedései. Mindössze 10 évvel ezelőtt is még hatalmas nádasok és rétek jellemezték a területet, ahol az Alba Regia Vadásztársaság is évről évre emlékezetes fácánvadászatokat tartott, illetve az itt található ún. les-soron eredményes vaddisznó lesvadászat zajlott. A környék tájvédelmi körzet, Natura 2000 terület, mely minősítést a 2000-es évekig fellelhető csekély számú túzok állomány miatt kapta annak idején. A neten lévő írásokkal ellentétben ma már nincs túzok a Sárréten, a '90-es évek végén, 2000-es évek elején láttuk itt az utolsó példányt.
A fentiekkel szemben mára csupán száraz rétek, mindinkább juh- és marhalegelők a jellemzők. A Természetvédelmi Hivatal álláspontja manapság az, hogy ennek a területnek hagyományosan rétnek, füves legelőnek kell lennie, így a hatalmas nádasok az elmúlt 10-15 évben eltűntek. A lenti képeken látható Körnád nagyjából az utolsó nagyobb méretű, egybefüggő nádas a Sárréten, téli vadászatok alkalmával, mikor ezt hajtjuk, kicsit felidézhetjük a régi szép időket, amikor egy fácánhajtás szinte egész délelőttjét ingoványban és szinte áthatolhatatlan nádasokban töltöttük.
Ezt az utolsó mentsvárat a vad is kihasználja, láthatóan annyi vadcsapás van benne, hogy madártávlatból nézve olyan, mintha emberi bőrt vizsgálnánk mikroszkóp alatt.
Az első képen háttérben a Sóderbányai erdő látható, ezzel külön posztban foglalkozunk majd, a második képen pedig homályba vész a Csór községet övező dombság, illetve az előtte elhaladó 8-as főút.
